Év végéhez, karácsonyhoz közeledve szeretnénk bemutatni néhány olyan embert, akik nap, mint nap rengeteget tesznek azért, hogy a Csömöri Református Templom felépüljön. Nem is kezdhetnénk sorozatunkat mással, mint Esztergály Előd Gábor református lelkésszel, aki az építkezést a Református egyház oldaláról koordinálja.
Milyen szerepet játszik a csömöri református közösség életében, hogy hamarosan felépül a saját temploma?
A gyülekezet szempontjából nézve egy régi, több évtizedes álom válik valóra a templom megépülésével. A csömöri reformátusság több száz éve népes közösséget alkotott, de aztán a falu elnéptelenedett, a lakossága kicserélődőtt. A 20. század második felében kezdett dinamikusabban újra megjelenni itt a református vallás, hiszen akkoriban az ország minden tájáról, sőt a határon túlról is költöztek ide családok, akik közül sokan hithű reformátusok voltak. Ettől kezdve formálódott a közösség, és vele a református templom álma. A közösség fáradhatatlanul, anyagi forrásokat és szellemi energiát nem kímélve állt ki azért, hogy ez a projekt létrejöhessen, de persze ez nem sikerülhetett volna az egyház és a kormányzat támogatása nélkül.
Ajándékként tekintünk erre az épületre, és arra, hogy gyorsan, három éven belül minden elkészül. Csodaként éljük meg ezt, az Úristentől kapott ajándékként, amely embereken, vezetőkön keresztül valósulhat meg.
A gyakorlatban milyen hatással lesz a templom felépülése a hívők életére?
A templom egy hívő ember életében több annál, mint heti egy Istentisztelet helyszíne. Ide járnak a hívek Istenről bizonyságot tenni a hét többi napján is. A feladataink közé tartozik az oktatás, nevelés is, amelynek a gyülekezeti terem ad otthont. A helyben lakó lelkipásztor állandóan itt van, tanítja az embereket, segít megismerni Istent, és megérteni a Bibliát. Az, hogy saját otthonunk van, azt jelenti, hogy akkor gyakorolhatjuk a hitünket, akkor tartjuk alkalmainkat, amikor az számunkra megfelelő. Az ünnepek idején, mint például most karácsonykor is, még több alkalommal gyűlünk össze, így még nagyobb jelentősége van a saját otthonnak.
Az Esztergály családban számon tartanak már egy templomépítőt, és most ön is az ő nyomdokába léphet. Milyen érzés ez az ön számára?
Az 1800-as évek közepén Esztergály Mihály Péteri község evangélikus lelkipásztorának – aki nem mellesleg Petőfi unokatestvére volt – munkássága alatt épült fel a közösség temploma, ami felemelő családunk számára. Hatalmas feladat egy gyülekezetet mozgósítani, motiválni, és ez Isten áldása nélkül nem valósulhat meg. Most az Úr kegyelméből megismétlődik ez a csoda. Az Úr szeretetét és jelenlétété érzem a mi küldetésünkben is. Örömünket csak fokozza, hogy ilyen korban valósulhat ez meg, amikor a szekularizáció egyre nagyobb erőt vesz az emberiségen. Ez egy csoda.
Milyen külső jegyektől válik majd véglegessé a közösség új otthona?
Amit nagyon fontos leszögezni, hogy a református felfogás szerint egy épület nem tud önmagában szent lenni! A benne lévő emberek tudnak a „szentek közösségévé” válni a Szentlélek által, azaz a hívő ember szenteli meg a teret. A téglában, az üvegben nincs jelen a Szentlélek Isten. Azonban lesznek olyan külső elemek, amelyek különlegessé teszik majd az épületet.
A hagyomány szerint a falak fehérek lesznek, de helyt kapnak majd olyan festett kazetták, amelyekkel egyfajta küldetést teljesítünk. A Kárpát-medence különböző területeiről válogattunk ki kilenc kazettás mennyezetű református templomot, melyekből 9-9 kazetta fényképét hozzuk ide. Fantasztikusak ezek a kazetták, olyan mély lelki világba engednek betekintést, amelyből mi is meríthetünk. Ezzel a válogatással szeretnénk kifejezni gyülekezetünk sokszínűségét, hiszen tagjaink döntően nem őslakos csömöriek, hanem a Nagy-Magyarország valamely területéről költöztek ide. Ugyanakkor küldetésünk, hogy ezzel a kazetta-válogatással rámutassunk református szakralitásunk páratlan kincseit őrző, gyakran elnéptelenedő gyülekezetekre.
Másik különlegességét a természetes fény adja, úgy tervezték az épületet, hogy a tetőn található bevilágító ablakokon a nap éppen az Úr asztalára és a szószékre süt be, ezzel jelezve, hogy a református istentisztelet középpontjában a hirdetett ige (szószék) és a látható ige (az úrasztalán található úrvacsorai jegyek és a Biblia) van.
Mit üzenne karácsonyra azoknak, akik olvassák ezeket a sorokat?
Nem mindennapi dolog részesévé válni egy templomépítésnek, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az épület önmagában kevés ahhoz, hogy Isten dicsőségét hirdesse. A templomot használó közösség lelki élete, Krisztushoz való hűsége és szeretete tölti meg tartalommal az épületet, és így válhat Isten dicsőségének a hirdetőjévé ebben a világban. Karácsony az egyik legfontosabb ünnepünk, és azt látjuk, hogy még ilyenkor is a látható anyagi világra helyeződnek a hangsúlyok. Érdemes megfigyelni, hogy az emberek számára értéket jelentő külsőségek egyáltalán nem játszottak szerepet Jézus születésénél. Egy kényelmes szoba helyett istálló jutott neki, és puha ágya helyett, csak egy jászol. Karácsony lényege nem a külsőségekben van, nem az emberi mérce által felállított értékekben, hanem abban az isteni szeretetben, amely Krisztusban láthatóvá vált. Karácsony lényege ezt megélni és átélni. Pétert apostol arra tanít: „…mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá.” (Pt 2,5) – Szóljon a karácsonyunk a lelki építkezésről: a szeretetben való együttlétekről, a megbocsátásról, a rászorultak megsegítéséről, az Isten előtti elcsendesedésről.