Beszélgetés Petőné Püski Ilona lelkésszel a Budaörsi Református Templom építéséről.
Milyen szerepet játszik a budaörsi református közösség életében, hogy hamarosan felépül az új templom?
Az új templom és gyülekezeti központ felépülésével több évtizedes álom válik valóra. Eddigi gyülekezeti házunk, amely magában foglalta a templomot is, eredetileg családi ház volt. A gyülekezet 1948-ban történt önállóvá válása óta szeretett volna templomot építeni. Az első tervek 1950-ben, Virág Béla lelkész szolgálati ideje alatt születtek meg. Néhány évvel később, 1957-ben az akkori reformátusok merészen a település központjába, a Templom térre gondolták el templomukat, új tervet készíttetve, az ottani adottságok figyelembevételével. Mivel az új templom nem épült fel, ezért a későbbi években az épületen belül bővítették-bővítettük a templomteret, több alkalommal is. A meglévő helyiségeket átalakítottuk, hogy a hétközi rétegalkalmainknak is – a lehetőségekhez mérten – megfelelő tereket tudjunk biztosítani. Közben – hála Istennek – egyre inkább azt tapasztaltuk, hogy kinőjük az épületet, nemcsak nekünk, a közösség tagjainak lesz szűkös, hanem a berendezési és használati tárgyainknak is egyre nehezebben találunk helyet. Ezért elkezdtünk abban gondolkozni, hogy meglévő épületünkhöz kapcsolva új templomot építünk. Tervvázlatok is születtek. Azt is tudtuk azonban, hogy a meglévő épületen is még mindig sok munkát kellene elvégeztetni. Eközben formálódott ki és egyre erősödött bennünk az a látás, hogy teljesen újat kellene építeni egy nagyobb telken, valahol a város központjában. Az utána következő időszakban pedig szinte egyik ámulatból a másikba estünk, hogy a különböző nehézségek között, hogyan egyengeti Isten e terv megvalósulásának útját…
A gyakorlatban milyen hatással lesz a templom felépülése a hívők életére?
Mi is csak azért lehetünk hívők, mert Isten szeretetéből gyermekeivé fogadott bennünket. A templomban az istentiszteleteken tehát a Családfőnk köré gyűlünk imádatunkkal, hálaadásunkkal, ugyanakkor gondjainkkal, feszültségeinkkel, vétkeinkkel, várva formáló, gyógyító, tisztító, utat mutató hatalma megnyilvánulását. Mivel szeretnénk a Családfőnkhöz és az egymáshoz fűződő kapcsolatainkat erősíteni, feladatainkat, felelősségi területeinket Vele közösen megbeszélni, ezért az istentiszteletek mellett különböző rétegalkalmaknak is helyet ad a templom és gyülekezeti központunk. Ezek mellett olyan programoknak is, ahol arra készülünk fel, hogyan segíthetünk a még nem hívőknek Istenhez közeledni, hiszen őket is hívja családjába.
Milyen külső jegyektől válik majd véglegessé a közösség új otthona?
Új gyülekezeti központunk a „Szőlősgazda Háza” elnevezést kapta. Jézus Krisztus beszél Istenről egyik példázatában így, Isten a szőlősgazda, Jézus az igazi szőlőtő, a Benne hívők a szőlővesszők. A templom homlokzatán – áttört fémburkolaton – végig futó stilizált szőlőtő minta erre emlékeztet, ezt hirdeti. Egyébként ez a motívum Budaörshöz is kapcsolódik, hiszen településünk arculatát a 19. században a szőlőtermesztés határozta meg. Az épület nagy üvegfelületeivel nyit minden betérni vágyó felé. Az utcára nyíló előtere, akár még az onnan kiszökkenő tea- vagy kávéillat is, eszköze a befogadásnak, a közösségi életnek.
Mit üzenne ezekben a jelenlegi nehéz időkben azoknak, akik olvassák ezeket a sorokat?
Isten a már emlegetett kapcsolatrendszerbe belehelyezve tervezte el az életünket, hiszen Ő az élet forrása. Ahogyan Jézus Krisztus mondta: „…az én Atyám a szőlősgazda. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” (János ev. 15:1,5). Mostani, koronavírus jelenlétével terhelt napjainkban is keres bennünket. Jó lenne, ha felismernénk, sokkal többről van szó, mint hogy minél hamarabb visszatérjen életünk folyása a korábban megszokott medrébe! Ő Jézus Krisztusban új utat mutatott, melyet Általa járhatóvá is tett számunkra. Neki van útmutatása, megoldása mind arra, ami feszít bennünket személyes életünkkel, világunk sorsával kapcsolatban, vagy aminek a gyötrő hiányával kell együtt élnünk, mint a biztonság, békesség, reménység hiánya. Ez a járvány most különösen megmutatta, hogy mennyire nem vagyunk mi a magunk urai, bár az ember egyre inkább elhitte ezt magáról. Itteni évtizedeinket, de örök sorsunkat eldöntő kérdés, ki, illetve mi lesz úrrá felettünk. Mi szeretnénk – küldetésünkben megújulva – hirdetni továbbra is, hogy szőlővesszőként a mennyei Szőlősgazdával közösségben, nehézségek között is biztonságban vagyunk, hiszen jelenünk és jövőnk is az Ő javunkat, életünk célba jutását munkáló, biztos kezében van.